nagyfejű

Hungarian

Etymology

nagy (“big”) +‎ fejű (“headed”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈnɒcfɛjyː]
• Hyphenation: nagy‧fe‧jű
• Rhymes: -jyː

Adjective

nagyfejű (not comparable)

1. big-headed

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	nagyfejű	nagyfejűek
accusative	nagyfejűt	nagyfejűeket
dative	nagyfejűnek	nagyfejűeknek
instrumental	nagyfejűvel	nagyfejűekkel
causal-final	nagyfejűért	nagyfejűekért
translative	nagyfejűvé	nagyfejűekké
terminative	nagyfejűig	nagyfejűekig
essive-formal	nagyfejűként	nagyfejűekként
essive-modal	—	—
inessive	nagyfejűben	nagyfejűekben
superessive	nagyfejűn	nagyfejűeken
adessive	nagyfejűnél	nagyfejűeknél
illative	nagyfejűbe	nagyfejűekbe
sublative	nagyfejűre	nagyfejűekre
allative	nagyfejűhöz	nagyfejűekhez
elative	nagyfejűből	nagyfejűekből
delative	nagyfejűről	nagyfejűekről
ablative	nagyfejűtől	nagyfejűektől
non-attributive possessive - singular	nagyfejűé	nagyfejűeké
non-attributive possessive - plural	nagyfejűéi	nagyfejűekéi

Derived terms

Expressions

• bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű

 

Further reading

• nagyfejű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN