mulasztás

Hungarian

Etymology

mulaszt +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmulɒstaːʃ]
• Hyphenation: mu‧lasz‧tás

Noun

mulasztás (plural mulasztások)

1. omission, neglect (the act of neglecting to perform an action one has an obligation to do)
2. (education) absence (failure to be present where one is expected, especially from school classes)

   Synonyms: (in school) hiányzás, (e.g. at work) távollét, (literally, “staying away”) távolmaradás

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	mulasztás	mulasztások
accusative	mulasztást	mulasztásokat
dative	mulasztásnak	mulasztásoknak
instrumental	mulasztással	mulasztásokkal
causal-final	mulasztásért	mulasztásokért
translative	mulasztássá	mulasztásokká
terminative	mulasztásig	mulasztásokig
essive-formal	mulasztásként	mulasztásokként
essive-modal	—	—
inessive	mulasztásban	mulasztásokban
superessive	mulasztáson	mulasztásokon
adessive	mulasztásnál	mulasztásoknál
illative	mulasztásba	mulasztásokba
sublative	mulasztásra	mulasztásokra
allative	mulasztáshoz	mulasztásokhoz
elative	mulasztásból	mulasztásokból
delative	mulasztásról	mulasztásokról
ablative	mulasztástól	mulasztásoktól
non-attributive possessive - singular	mulasztásé	mulasztásoké
non-attributive possessive - plural	mulasztáséi	mulasztásokéi

Possessive forms of mulasztás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mulasztásom	mulasztásaim
2nd person sing.	mulasztásod	mulasztásaid
3rd person sing.	mulasztása	mulasztásai
1st person plural	mulasztásunk	mulasztásaink
2nd person plural	mulasztásotok	mulasztásaitok
3rd person plural	mulasztásuk	mulasztásaik

Derived terms

• mulasztásbeli
• mulasztási
• mulasztásos

 

Related terms

• elmulasztás

 

Further reading

• mulasztás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN