kivált

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkivaːlt]
• Hyphenation: ki‧vált
• Rhymes: -aːlt

Etymology 1

ki- +‎ vált

Verb

kivált

1. (transitive) to take out, redeem (from the pawnshop)
2. (transitive) to take out (e.g. a permit or licence)
3. (transitive) to ransom (to pay a price to set someone free from captivity or punishment)
4. (transitive) to bail out
5. (transitive) to trigger, spark, elicit, evoke (a response, reaction, or emotion)

   Synonym: előidéz

6. (transitive) to replace, substitute

   Synonyms: helyettesít, pótol

Conjugation

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	kiváltok	kiváltasz	kivált	kiváltunk	kiváltotok	kiváltanak
		Def.	kiváltom	kiváltod	kiváltja	kiváltjuk	kiváltjátok	kiváltják
		2nd-p. o.	kiváltalak	―
	Past	Indef.	kiváltottam	kiváltottál	kiváltott	kiváltottunk	kiváltottatok	kiváltottak
		Def.	kiváltottam	kiváltottad	kiváltotta	kiváltottuk	kiváltottátok	kiváltották
		2nd-p. o.	kiváltottalak	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. ki fog váltani.
	Archaic Preterit	Indef.	kiválték	kiváltál	kiválta	kiváltánk	kiváltátok	kiváltának
		Def.	kiváltám	kiváltád	kiváltá	kiváltánk	kiváltátok	kiválták
		2nd-p. o.	kiváltálak	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kivált vala, kiváltott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	kiváltandok	kiváltandasz	kiváltand	kiváltandunk	kiváltandotok	kiváltandanak
		Def.	kiváltandom	kiváltandod	kiváltandja	kiváltandjuk	kiváltandjátok	kiváltandják
		2nd-p. o.	kiváltandalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	kiváltanék	kiváltanál	kiváltana	kiváltanánk	kiváltanátok	kiváltanának
		Def.	kiváltanám	kiváltanád	kiváltaná	kiváltanánk (or kiváltanók)	kiváltanátok	kiváltanák
		2nd-p. o.	kiváltanálak	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kiváltott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	kiváltsak	kiválts or kiváltsál	kiváltson	kiváltsunk	kiváltsatok	kiváltsanak
		Def.	kiváltsam	kiváltsd or kiváltsad	kiváltsa	kiváltsuk	kiváltsátok	kiváltsák
		2nd-p. o.	kiváltsalak	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kiváltott légyen
Infinitive	kiváltani		kiváltanom	kiváltanod	kiváltania	kiváltanunk	kiváltanotok	kiváltaniuk
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	kiváltás		kiváltó	kiváltott	kiváltandó	kiváltva (kiváltván)		kiváltat
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem vált ki or ki is vált.

conjugation of kivált

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	kiválthatok	kiválthatsz	kiválthat	kiválthatunk	kiválthattok	kiválthatnak
		Def.	kiválthatom	kiválthatod	kiválthatja	kiválthatjuk	kiválthatjátok	kiválthatják
		2nd-p. o.	kiválthatlak	―
	Past	Indef.	kiválthattam	kiválthattál	kiválthatott	kiválthattunk	kiválthattatok	kiválthattak
		Def.	kiválthattam	kiválthattad	kiválthatta	kiválthattuk	kiválthattátok	kiválthatták
		2nd-p. o.	kiválthattalak	―
	Archaic Preterit	Indef.	kiválthaték	kiválthatál	kiválthata	kiválthatánk	kiválthatátok	kiválthatának
		Def.	kiválthatám	kiválthatád	kiválthatá	kiválthatánk	kiválthatátok	kiválthaták
		2nd-p. o.	kiválthatálak	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. kiválthat vala, kiválthatott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	kiválthatandok or kiváltandhatok	kiválthatandasz or kiváltandhatsz	kiválthatand or kiváltandhat	kiválthatandunk or kiváltandhatunk	kiválthatandotok or kiváltandhattok	kiválthatandanak or kiváltandhatnak
		Def.	kiválthatandom or kiváltandhatom	kiválthatandod or kiváltandhatod	kiválthatandja or kiváltandhatja	kiválthatandjuk or kiváltandhatjuk	kiválthatandjátok or kiváltandhatjátok	kiválthatandják or kiváltandhatják
		2nd-p. o.	kiválthatandalak or kiváltandhatlak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	kiválthatnék	kiválthatnál	kiválthatna	kiválthatnánk	kiválthatnátok	kiválthatnának
		Def.	kiválthatnám	kiválthatnád	kiválthatná	kiválthatnánk (or kiválthatnók)	kiválthatnátok	kiválthatnák
		2nd-p. o.	kiválthatnálak	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kiválthatott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	kiválthassak	kiválthass or kiválthassál	kiválthasson	kiválthassunk	kiválthassatok	kiválthassanak
		Def.	kiválthassam	kiválthasd or kiválthassad	kiválthassa	kiválthassuk	kiválthassátok	kiválthassák
		2nd-p. o.	kiválthassalak	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kiválthatott légyen
Inf.	(kiválthatni)		(kiválthatnom)	(kiválthatnod)	(kiválthatnia)	(kiválthatnunk)	(kiválthatnotok)	(kiválthatniuk)
Positive adjective			kiváltható	Neg. adj.	kiválthatatlan	Adv. part.	(kiválthatva / kiválthatván)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem válthat ki or ki is válthat.

potential conjugation of kivált

Derived terms

• kiváltás
• kiváltható

 

Etymology 2

Shortened from kiváltképpen (“especially”).^[1]

Adverb

kivált (superlative legkivált)

1. (literary or formal) especially, in particular, above all

   Synonyms: főleg, főként, főképp, főképpen, különösen, mindenekelőtt, elsősorban

Etymology 3

kiválik (“to separate, split off, secede”) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Verb

kivált

1. third-person singular indicative past indefinite of kiválik

Participle

kivált

1. past participle of kiválik

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kivált	kiváltak
accusative	kiváltat	kiváltakat
dative	kiváltnak	kiváltaknak
instrumental	kiválttal	kiváltakkal
causal-final	kiváltért	kiváltakért
translative	kiválttá	kiváltakká
terminative	kiváltig	kiváltakig
essive-formal	kiváltként	kiváltakként
essive-modal	—	—
inessive	kiváltban	kiváltakban
superessive	kiválton	kiváltakon
adessive	kiváltnál	kiváltaknál
illative	kiváltba	kiváltakba
sublative	kiváltra	kiváltakra
allative	kiválthoz	kiváltakhoz
elative	kiváltból	kiváltakból
delative	kiváltról	kiváltakról
ablative	kiválttól	kiváltaktól
non-attributive possessive - singular	kiválté	kiváltaké
non-attributive possessive - plural	kiváltéi	kiváltakéi

References

1. kivált in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

• (to redeem): kivált in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (separated): kivált in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (especially): kivált in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN