kétéltű

Hungarian

Etymology

két (“two”) +‎ éltű (“of/with … life/lives”), an alternative form of élet +‎ -ű.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːteːltyː]
• Hyphenation: két‧él‧tű
• Rhymes: -tyː

Noun

kétéltű (plural kétéltűek)

1. amphibian (vertebrate)

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)

	singular	plural
nominative	kétéltű	kétéltűek
accusative	kétéltűt	kétéltűeket
dative	kétéltűnek	kétéltűeknek
instrumental	kétéltűvel	kétéltűekkel
causal-final	kétéltűért	kétéltűekért
translative	kétéltűvé	kétéltűekké
terminative	kétéltűig	kétéltűekig
essive-formal	kétéltűként	kétéltűekként
essive-modal	—	—
inessive	kétéltűben	kétéltűekben
superessive	kétéltűn	kétéltűeken
adessive	kétéltűnél	kétéltűeknél
illative	kétéltűbe	kétéltűekbe
sublative	kétéltűre	kétéltűekre
allative	kétéltűhöz	kétéltűekhez
elative	kétéltűből	kétéltűekből
delative	kétéltűről	kétéltűekről
ablative	kétéltűtől	kétéltűektől
non-attributive possessive – singular	kétéltűé	kétéltűeké
non-attributive possessive – plural	kétéltűéi	kétéltűekéi

Possessive forms of kétéltű

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kétéltűm	kétéltűim
2nd person sing.	kétéltűd	kétéltűid
3rd person sing.	kétéltűje	kétéltűi
1st person plural	kétéltűnk	kétéltűink
2nd person plural	kétéltűtök	kétéltűitek
3rd person plural	kétéltűjük	kétéltűik

Further reading

• kétéltű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN