kártékony

Hungarian

Etymology

kár (“damage”) +‎ tékony (“performer, doer”). The second part occurs only in compound words. It is from the te- stem variant of the verb tesz (“to do”) + -ékony (adjective-forming suffix).^[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkaːrteːkoɲ]
• Hyphenation: kár‧té‧kony
• Rhymes: -oɲ

Adjective

kártékony (comparative kártékonyabb, superlative legkártékonyabb)

1. harmful, damaging

   Synonym: káros

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kártékony	kártékonyak
accusative	kártékonyat	kártékonyakat
dative	kártékonynak	kártékonyaknak
instrumental	kártékonnyal	kártékonyakkal
causal-final	kártékonyért	kártékonyakért
translative	kártékonnyá	kártékonyakká
terminative	kártékonyig	kártékonyakig
essive-formal	kártékonyként	kártékonyakként
essive-modal	—	—
inessive	kártékonyban	kártékonyakban
superessive	kártékonyon	kártékonyakon
adessive	kártékonynál	kártékonyaknál
illative	kártékonyba	kártékonyakba
sublative	kártékonyra	kártékonyakra
allative	kártékonyhoz	kártékonyakhoz
elative	kártékonyból	kártékonyakból
delative	kártékonyról	kártékonyakról
ablative	kártékonytól	kártékonyaktól
non-attributive possessive - singular	kártékonyé	kártékonyaké
non-attributive possessive - plural	kártékonyéi	kártékonyakéi

Derived terms

• kártékony szoftver

References

1. kártékony in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

• kártékony in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN