elfogulatlanság

Hungarian

Etymology

elfogulatlan +‎ -ság (“-ness, -ity”, noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlfoɡulɒtlɒnʃaːɡ]
• Hyphenation: el‧fo‧gu‧lat‧lan‧ság
• Rhymes: -aːɡ

Noun

elfogulatlanság

1. impartiality, fairness (the quality of being impartial: treating all parties, rivals, or disputants equally)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	elfogulatlanság	elfogulatlanságok
accusative	elfogulatlanságot	elfogulatlanságokat
dative	elfogulatlanságnak	elfogulatlanságoknak
instrumental	elfogulatlansággal	elfogulatlanságokkal
causal-final	elfogulatlanságért	elfogulatlanságokért
translative	elfogulatlansággá	elfogulatlanságokká
terminative	elfogulatlanságig	elfogulatlanságokig
essive-formal	elfogulatlanságként	elfogulatlanságokként
essive-modal	—	—
inessive	elfogulatlanságban	elfogulatlanságokban
superessive	elfogulatlanságon	elfogulatlanságokon
adessive	elfogulatlanságnál	elfogulatlanságoknál
illative	elfogulatlanságba	elfogulatlanságokba
sublative	elfogulatlanságra	elfogulatlanságokra
allative	elfogulatlansághoz	elfogulatlanságokhoz
elative	elfogulatlanságból	elfogulatlanságokból
delative	elfogulatlanságról	elfogulatlanságokról
ablative	elfogulatlanságtól	elfogulatlanságoktól
non-attributive possessive – singular	elfogulatlanságé	elfogulatlanságoké
non-attributive possessive – plural	elfogulatlanságéi	elfogulatlanságokéi

Possessive forms of elfogulatlanság

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	elfogulatlanságom	elfogulatlanságaim
2nd person sing.	elfogulatlanságod	elfogulatlanságaid
3rd person sing.	elfogulatlansága	elfogulatlanságai
1st person plural	elfogulatlanságunk	elfogulatlanságaink
2nd person plural	elfogulatlanságotok	elfogulatlanságaitok
3rd person plural	elfogulatlanságuk	elfogulatlanságaik