beszédfordulat

Hungarian

Etymology

beszéd (“speech”) +‎ fordulat (“turn”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbɛseːtfordulɒt]
• Hyphenation: be‧széd‧for‧du‧lat

Noun

beszédfordulat (plural beszédfordulatok)

1. figure of speech, turn of phrase

   Synonyms: szófordulat, kifejezés

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	beszédfordulat	beszédfordulatok
accusative	beszédfordulatot	beszédfordulatokat
dative	beszédfordulatnak	beszédfordulatoknak
instrumental	beszédfordulattal	beszédfordulatokkal
causal-final	beszédfordulatért	beszédfordulatokért
translative	beszédfordulattá	beszédfordulatokká
terminative	beszédfordulatig	beszédfordulatokig
essive-formal	beszédfordulatként	beszédfordulatokként
essive-modal	—	—
inessive	beszédfordulatban	beszédfordulatokban
superessive	beszédfordulaton	beszédfordulatokon
adessive	beszédfordulatnál	beszédfordulatoknál
illative	beszédfordulatba	beszédfordulatokba
sublative	beszédfordulatra	beszédfordulatokra
allative	beszédfordulathoz	beszédfordulatokhoz
elative	beszédfordulatból	beszédfordulatokból
delative	beszédfordulatról	beszédfordulatokról
ablative	beszédfordulattól	beszédfordulatoktól
non-attributive possessive - singular	beszédfordulaté	beszédfordulatoké
non-attributive possessive - plural	beszédfordulatéi	beszédfordulatokéi

Possessive forms of beszédfordulat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	beszédfordulatom	beszédfordulataim
2nd person sing.	beszédfordulatod	beszédfordulataid
3rd person sing.	beszédfordulata	beszédfordulatai
1st person plural	beszédfordulatunk	beszédfordulataink
2nd person plural	beszédfordulatotok	beszédfordulataitok
3rd person plural	beszédfordulatuk	beszédfordulataik