búcsúzás

Hungarian

Etymology

búcsúzik (“to farewell”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbuːt͡ʃuːzaːʃ]
• Hyphenation: bú‧csú‧zás

Noun

búcsúzás

1. farewell (a departure; the act of leaving and saying goodbye)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	búcsúzás	búcsúzások
accusative	búcsúzást	búcsúzásokat
dative	búcsúzásnak	búcsúzásoknak
instrumental	búcsúzással	búcsúzásokkal
causal-final	búcsúzásért	búcsúzásokért
translative	búcsúzássá	búcsúzásokká
terminative	búcsúzásig	búcsúzásokig
essive-formal	búcsúzásként	búcsúzásokként
essive-modal	búcsúzásul	—
inessive	búcsúzásban	búcsúzásokban
superessive	búcsúzáson	búcsúzásokon
adessive	búcsúzásnál	búcsúzásoknál
illative	búcsúzásba	búcsúzásokba
sublative	búcsúzásra	búcsúzásokra
allative	búcsúzáshoz	búcsúzásokhoz
elative	búcsúzásból	búcsúzásokból
delative	búcsúzásról	búcsúzásokról
ablative	búcsúzástól	búcsúzásoktól
non-attributive possessive - singular	búcsúzásé	búcsúzásoké
non-attributive possessive - plural	búcsúzáséi	búcsúzásokéi

Possessive forms of búcsúzás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	búcsúzásom	búcsúzásaim
2nd person sing.	búcsúzásod	búcsúzásaid
3rd person sing.	búcsúzása	búcsúzásai
1st person plural	búcsúzásunk	búcsúzásaink
2nd person plural	búcsúzásotok	búcsúzásaitok
3rd person plural	búcsúzásuk	búcsúzásaik

Further reading

• búcsúzás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN