ápolatlanság

Hungarian

Etymology

ápolatlan +‎ -ság (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːpolɒtlɒnʃaːɡ]
• Hyphenation: ápo‧lat‧lan‧ság

Noun

ápolatlanság (plural ápolatlanságok)

1. unkempt appearance
2. frowziness
3. slovenliness

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	ápolatlanság	ápolatlanságok
accusative	ápolatlanságot	ápolatlanságokat
dative	ápolatlanságnak	ápolatlanságoknak
instrumental	ápolatlansággal	ápolatlanságokkal
causal-final	ápolatlanságért	ápolatlanságokért
translative	ápolatlansággá	ápolatlanságokká
terminative	ápolatlanságig	ápolatlanságokig
essive-formal	ápolatlanságként	ápolatlanságokként
essive-modal	—	—
inessive	ápolatlanságban	ápolatlanságokban
superessive	ápolatlanságon	ápolatlanságokon
adessive	ápolatlanságnál	ápolatlanságoknál
illative	ápolatlanságba	ápolatlanságokba
sublative	ápolatlanságra	ápolatlanságokra
allative	ápolatlansághoz	ápolatlanságokhoz
elative	ápolatlanságból	ápolatlanságokból
delative	ápolatlanságról	ápolatlanságokról
ablative	ápolatlanságtól	ápolatlanságoktól
non-attributive possessive – singular	ápolatlanságé	ápolatlanságoké
non-attributive possessive – plural	ápolatlanságéi	ápolatlanságokéi

Possessive forms of ápolatlanság

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ápolatlanságom	ápolatlanságaim
2nd person sing.	ápolatlanságod	ápolatlanságaid
3rd person sing.	ápolatlansága	ápolatlanságai
1st person plural	ápolatlanságunk	ápolatlanságaink
2nd person plural	ápolatlanságotok	ápolatlanságaitok
3rd person plural	ápolatlanságuk	ápolatlanságaik

Antonyms

• ápoltság

Derived terms

• ápolatlansági