Örömóda
Friedrich Schiller ódája, Beethoven IX. szimfóniájában szerepel / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Örömóda (vagy Óda az Örömhöz, németül Ode „An die Freude”) Friedrich Schiller német költő 1785-ben írott ódája; elsősorban Ludwig van Beethoven 9. szimfóniájának negyedik (záró) tételéből ismert, négy szólistával, kórussal és zenekarral. Zenekari változatát gyakran „Örömóda”-ként emlegetik.
Örömóda | |
Műfaj | komolyzenei dal |
Dallam | Ludwig van Beethoven |
Szöveg | Friedrich Schiller |
Hangfaj | dúr |
A kotta hangneme | D dúr |
Előadásmód | Allegro assai |
Az Örömódát az Európa Tanács tette meg Európa himnuszává 1972-ben, Herbert von Karajan hivatalos zenekari átiratában. Később Beethoven megzenésítését választotta az Európai Unió himnuszául, szöveg nélkül, az EU-ban használt számos különböző nyelv miatt. Ezért ez inkább Beethoven témája (vagy dallama), mint Schiller verse, bár egyúttal az emberek testvériségének a szövegben szereplő eszményét is magába foglalja. Ez az eszmény jóval általánosabb érvénnyel szólal meg Beethoven feldolgozásában („Testvér lészen minden ember”), ami Schiller második változatában szerepel (az első változatban: „A koldusok testvérei lesznek a hercegeknek”).
Úgy tartják, Schiller himnuszát eredetileg a szabadsághoz („Freiheit”) írta, de a cenzúra miatt kénytelen volt ezt „álcázni”, és ezért cserélte a Freiheit előfordulásait Freudére. Leonard Bernstein a berlini fal leomlásakor a Freiheit szó használatával adta elő a művet.