Velencei–magyar háború (1372–81)
From Wikipedia, the free encyclopedia
A velencei–magyar háború, amit az olaszok chioggiai háborúnak (olaszul Guerra di Chioggia) neveznek, 1372-től 1381-ig tartott. I. (Nagy) Lajos uralkodása idején tört ki, a Magyar Királyság és a tengeri köztársaság harmadik háborúja volt Lajos uralkodása alatt, ugyanakkor tágabb értelemben a Genovai Köztársaság és Velence háborúja is. A casus bellit Pádua jelentette, amelynek dacolnia kellett a velencei dózse uralma ellen. Így történt ez 1372-ben, amikor a velenceiek ismét uralmuk alá akarták hajtani a várost, mire Magyarország, Genova és Ausztria a védelmére keltek. A velenceieket a milánóiak is támogatták, s a magyarok ellen segítségül hívták az oszmán-törököket is, így ez a háború magyar–török összecsapásnak is tekinthető volt. Részben ez motiválta, hogy Lajos 1374-ben immáron harmadik török-elleni hadjáratára indult Havasalföldre.
A háborút a szövetségesek megnyerték a velenceiekkel szemben és a torinói békében kemény feltételeket diktáltak a dózsénak. Olasz források azonban velencei győzelemről beszélnek, mert a genovai flotta által megszállt Chioggiai-lagúnát sikerült visszafoglalniuk, ezzel azonban a tengeri köztársaság csak fővárosát védte meg, s Genovával előnyösebb békét kötött, mint a magyarokkal.
A háború viszont jelentősen megviselte Velence gazdaságát.
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
Velencei–magyar háború (1372–81) | |||
Velencei–magyar háborúk Magyar–török háborúk | |||
Chioggia óvárosának egy részlete a kikötőből | |||
Dátum | 1372 ősze – 1381. augusztus 8. | ||
Helyszín | Velencei Köztársaság, Pádua körzete, Észak-Itália, az Adriai-tenger és Dalmácia | ||
Casus belli | Pádua önállóságának megtartása | ||
Eredmény | Magyar-páduai-genovai győzelem | ||
Terület- változások | A katonai győzelem ellenére fennmarad a területeken és a hatalmi viszonyokban a status quo | ||
Harcoló felek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Parancsnokok | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
|
A magyar-velencei háború tulajdonképpen a Dalmácia feletti fennhatóság megszerzéséről szólt. A két ország már az Árpádok óta harcolt a terület feletti hegemóniáért, ami csak most dőlt el a magyarok javára.
Genovának a háború szintén komoly anyagi és katonai megerőltetést jelentett, így tulajdonképpen vereséget szenvedett, míg Velence tovább erősödött, így a 15. századtól már nem jelentett komoly konkurenciát neki Genova.
A sors különös iróniája, hogy Velence egy olyan új, veszélyes ellenséggel találja szembe magát, akit a magyarok ellen segítségül hívott, méghozzá az Oszmán Birodalommal.