Vörös Erőd (Delhi)
From Wikipedia, the free encyclopedia
A delhi Vörös Erőd (hindiül: लाल क़िला, átírásban: Lál Kila, urdu: لال قلعہ) egy 2007-ben UNESCO-védelem alá helyezett világörökségi helyszín[1] India Delhi városában. Az erőd Lál Kila, Red Fort, illetve Delhi Vörös Erődje néven is ismert.
Nem tévesztendő össze a következővel: Vörös Erőd (Agra). |
Vörös Erőd (Delhi) | |
Világörökség | |
A Lahor Kapu | |
Adatok | |
Ország | India |
Világörökség-azonosító | 231rev |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | II. III. IV. |
Felvétel éve | 2007 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 28° 39′, k. h. 77° 14′28.65, 77.233333333333 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös Erőd témájú médiaállományokat. |
A 17. században Sáh Dzsahán mogul szultán által építtetett erődkomplexum a Mogul Birodalom fővárosának szerepét töltötte be 1857-ig, amikor a brit indiai kormány az utolsó mogul uralkodót, a szipojlázadás szimbolikus vezetőjét, II. Bahádur szultánt száműzte. 1947-ig, India függetlenségének elnyeréséig a britek katonai támaszpontként használták, és később is évekig az indiai hadsereg ellenőrzése alatt állt. Ma India szuverenitásának jelképe és Delhi egyik legfőbb turistalátványossága. A mogul korszakban az uralkodók reggelente megmutatták magukat az erőd ablakában (Zer Dzsaróka), ez volt a darsána (megmutatkozás, láttatás) szertartása, mely után az alattvalók napi munkája kezdetét vehette.
Ma India miniszterelnöke minden évben, augusztus 15-én a Függetlenség Napján, itt, a Lahor Kapu barbakánjának falairól mondja el ünnepi beszédét, és felvonja India nemzeti lobogóját. Az erőd a színhelye a január 26-án, a Köztársaság Napján megrendezett ünnepségsorozatnak is, amely Rázpath-ban kezdődik, és ezen a helyen tetőzik.
Az erőd építészeti jellege, szerkezete és története vizuálisan is kifejezi a mogulok történelmét, akik a csagatáj törökök és timuridák leszármazottai voltak, magukba szívták Közép- és Nyugat-Ázsia befolyásoló hatásait, végül heterodox és toleráns vallási politikát hirdető birodalmat alapítottak Indiában. Asszimilálták a helyi gyakorlatot, kultúrát és a 18–19. században az egyre növekvő jelentőségű európai szemléletet.