Szájharmonika
fúvós zeneszerszám / From Wikipedia, the free encyclopedia
A szájharmonika (más néven: „herfli”, viccesebb nevén „pofagyalu”) egy levegő segítségével megszólaló aerofon hangszer. A hangszerjátékos közvetlenül szájával fújja a hangszerbe a levegőt, amely rezgésbe hozza a hangszer belsejében elhelyezkedő fémlapokat. A különböző hangmagassághoz más-más méretű fémlapok tartoznak, amelyek két, egymással ellentétes irányba fektetett sorban helyezkednek el. Ennek köszönhetően mindkét irányból érkező levegő (fújt és szívott levegő) megszólaltat egy-egy hangot.
Szájharmonika | |
10-lyukú diatonikus és 16-lyukú kromatikus harmonika | |
Más nyelveken | |
angolul: harmonica németül: Mundharmonika franciául: harmonica kínaiul: 口琴 koreaiul: 하모니카 | |
Besorolás | |
fúvós hangszerek, aerofon hangszerek | |
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 412.132 |
Menzúra | 4 oktáv (16 lyukas kromatikus változat) 3 oktáv (10 lyukas diatonikus változat) |
Feltaláló | Christian Friedrich Ludwig Buschmann |
Feltalálás ideje | 1821 |
Hangolás | Diatonikus változat: C, D, D, E, E, F, F, G, A, A, B (B), H (B) |
Rokon hangszerek | melodeon melodika jü |
Hangminta | |
Hangszerjátékos | szájharmonikás |
Hangterjedelem | |
a szájharmonika hangterjedelme | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szájharmonika témájú médiaállományokat. |
A 19. században Európában kifejlesztett szájharmonika (harp vagy harmonica) a 19. századra az Amerika közkedvelt hangszerévé vált, mely hazánkban csak kevéssel a második világháború előtt vált igazán népszerűvé. Legelőször rézfúvós zenekarok szólóhangszere, majd a country akkordozgató, később (mindmáig) a blues alapvető kelléke lett. A szájharmonikának több típusa létezik: attól függően, hogy milyen hangsor szólaltatható meg rajta beszélhetünk diatonikus vagy kromatikus szájharmonikáról.