Szerkesztő:Pali1977/Eadred
From Wikipedia, the free encyclopedia
Eadred,[3] más írásmóddal Edred[5] (923[4] körül – 955. november 23.[2][1][5]). Az angolszászok királya 946. május 26-tól haláláig. Idősebb Edward és harmadik felesége, Edgivának fiatalabb fia, valamint Nagy Alfréd unokája volt. Bátyját, Edmundot megölték, amikor meg akarta védeni a főudvarmesterét egy erőszakos tolvaj támadásától. Edmund két fia, Eadwig és Edgar akkor még kisgyermekek voltak, így Eadred lett a király. Élete utolsó éveiben rosszulléttől szenvedett, és alig több mint harminc évesen halt meg, soha nem nősült meg. Utódját unokaöccsei, Eadwig és Békés Edgar követték.
Eadred | |
Wessex királya | |
Uralkodási ideje | |
946 – 955 | |
Koronázása | Kingston-upon-Thames[1] 946. augusztus 16.[2][1] |
Elődje | I. Edmund |
Utódja | Eadwig |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Cerdic-ház |
Született | 923 körül |
Elhunyt | 955. november 23. (32 évesen) Fromme,[1][3][4] Somerset |
Nyughelye | Winchester Katedrális[1] |
Édesapja | I. Eduárd |
Édesanyja | Eadgifu[4] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Eadred idősebb féltestvére, Æthelstan 924-ben örökölte Anglia királyságát a Humbertől délre, és 927-ben meghódította a dél-northumbriai viking királyságot, Yorkot. Edmund és Eadred mindketten örökölték a királyi címet az egész királyság felett, majd nem sokkal később, amikor York elfogadta a viking királyokat, elveszítették azt, és uralkodásaik végére szerezték csak vissza. 954-ben a yorki mágnások kiűzték utolsó királyukat, Véresbárdú Eriket[4], Eadred pedig I. Osulfot, az észak-northumbriai területének angolszász uralkodóját nevezte ki egész Northumbria első főispánjává.
Eadred nagyon közel állt Edmundhoz, és számos vezető tanácsadóját örökölte, például anyját, Eadgifut, Odát, Canterbury érsekét és Æthelstant, Kelet-Anglia főispánját, aki olyan hatalmas volt, hogy „félkirályként” ismerték. Dunstan, Glastonbury apátja és Canterbury leendő érseke közeli barátja és tanácsadója volt, és úgy tűnik, hogy Eadred felhatalmazta Dunstant oklevelek készítésére, amikor túlságosan rosszul lett ahhoz, hogy részt vegyen a witan (Királyi Tanács) ülésein utolsó éveiben.
Az angol bencés reform egészen Edgar uralkodásáig nem ért célba, de Eadred erős támogatója volt annak korai szakaszában. Közel állt két vezetőjéhez, Æthelwoldhoz, akit Abingdon apátjának nevezett ki, és Dunstanhoz. A korábbi királyokhoz hasonlóan azonban ő sem osztotta az Æthelwold körüli kör nézetét, miszerint a bencés szerzetesség az egyetlen érdemes vallási élet, és Ælfsigét, egy házas férfit, egy fiúgyermekkel nevezte ki Winchester püspökévé.