Kolbász
From Wikipedia, the free encyclopedia
A kolbász, kalbász vagy kóbász tisztára mosott disznóbélbe vagy műbélbe töltött, apróra vágott vagy darált húsból és szalonnából készült, sóval, általában fűszerpaprikával és egyéb fűszerekkel készült húskészítmény. A kolbászfélék füstöléssel történő tartósítása[1] régi élelmiszer-technológiai eljárás, amely Európa legtöbb részén elterjedt szerves része az európai konyhának. Házi változatát Magyarországon rendszerint a disznóvágások alkalmával készítik elsősorban tartósítás céljából, de a disznótoros vacsora elengedhetetlen része is. Régebben, de manapság is a disznótor a falusi népszokások közül az egyik legtöbb embert megmozgató közösségi esemény, ami a házigazdának komoly munka, de a vendégeknek egy szórakoztató vigasság.[2][3]
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A szabványos magyar töltelékáru, a paprikás kolbász állati vagy műbélbe töltött húsmasszájának jellemző alkotórésze az ínhártyáitól megtisztított disznóhús, azonos mennyiségű szalonnával finomra vagdalva vagy darálva,[4] kellő mennyiségű sóval, borssal, paprikával, fokhagymával fűszerezve. Hagyományos magyar kolbászról csak azóta beszélhetünk, amióta a 18. században szélesebb körben elterjedt az Alföldön az egyik legfontosabb mai összetevőjének, a fűszerpaprika-őrleménynek a használata. Olcsó fűszerként a borsot pótolta.[5] A kolbászokat sózással, hűvös levegőn történő szárítással és füstöléssel tartósítják.[6]
„ |
KOLBÁSZ, (1), fn. tt. kolbászt, tb. –ok, harm. szr. –a. Széles ért. hurka, vagyis állatok belébe töltött tápszer, holmi öszvevagdalt húsokból, szalonnából stb., melyet sütve, főzve, vagy füstölve szokás használni. Húsos, májas, kásás, véres, halas, pohánkás kolbász. Vastag, vékony, hosszú, rövid kolbász. Kolbászt tölteni, füstölni. Szűkebb szokottabb ért. apróra vagdalt hússal, szalonnával, s bizonyos fűszerekkel töltött bél, melyet főképen sütve vagy füstölve éldelnek. Hentes kolbász, mely disznóhúsból készül. Foghajmás, czitromos kolbász. Marhahúsos kolbász. Ez értelemben különbözik a hurká-tól, melynek lényegét más tápszerek teszik. A kolbászról, mint a magyar nép kedves eledeléről, több közmondások divatoznak. Hosszú kolbász jó, s a kurta predikáczió. Kolbászszal hajigál a szalonnára. Jó dolog van ott, véres kolbász esik. Borral mosdik, kolbászszal törölközik. Kolbászszal fonják a sövényt, sódarral támogatják. (János pap országában. Eszményi ország) stb. Átv. ért. akármily test, melynek kolbászhoz hasonló alakja van, különösen az igen megvert, megostorozott bőrön fakadó hosszúkás keményedés. Mi e szó eredetét illeti, gyöke kol legközelebb rokon a kai gyökkel, mely számos szavainkban kerekdedet, gömbölyt vagy görbedt jelent; a kolbász is Dunán túl több vidéken: kolbász kal-ab-ász. V. ö. KAL. A törökben külbászd i am. rostélyos sült, t. i. a franczia carbonnade Hindoglu szerént, ki azt két szónak irja; alkalmasint öszvetéve kül (hamu) és bászdi (nyomott, nyomódott) szókból; tehát szószerént, mintegy: hamura nyomott, azaz (tüzes) hamun sült. Ezzel a magyar, kolbász név annyiban öszveüt, mert a magyar a kolbászt közönségesebben hússal tölti, és sülten vagy füstölten élvezi. Megvan a szláv nyelvekben is: kolbásza, klobásza alakokban. |
” |
– Czuczor Gergely–Fogarasi János: A magyar nyelv szótára 1865)[7] |
De ismerünk más különös elméletet is a vitatott eredetű, esetenként tévesen eredeztetett jövevényszavunk keletkezésére, ugyanis egy elmélet szerint a magyarosan fűszerezett kolbászhoz nagyon hasonló német kolbászt…
„ | … Ausztriában kezdték el készíteni, egy vékonyabb és egy vastagabb, henger alakú csőből álló eszköz segítségével. A vékonyabb csőre ráhúzták a disznóbelet, a vastagabb hengerbe belerakták a darálthúst, majd egy dugattyú segítségével belenyomták azt a disznóbélbe. Németül a dugattyú, nyelvjárástól függően, die Kolbe, der Kolben stb., s a húskészítmény nevét erről a dugattyúról kapta.… | ” |
– © Körmendi Ferenc: Földrajzi neveink és jövevényszavaink más megközelítésben[8] |
Székelydályán a véres, a májas hurka és a kolbász közös neve »kőccség«.[9]