A hímzés olyan díszítő eljárás (illetve az így elkészített mű), amely valamilyen alapanyagot (pl. vászon, szövet, bőr) tűbe fűzött fonállal varrással készített mintával ékesít.[1] A varrás során az anyagot oda-vissza át kell szúrni, és az így vezetett fonal adja a mintát az alapanyag felületén. A szálak és a hímzés szélének eldolgozása a munkadarab hátoldalán (fonákján) történik.
A hímzés magában foglalhat más anyagokat, tollakat, gyöngyöket, flittereket. A fonalak anyaga és színe sokféle lehet. Gyakran ajándéktárgyak vagy ruhadarabok személyessé tételére szolgál. A legrégibb technikák a láncöltés, a lapos öltés, a slingöltés és a keresztszemes hímzés.[2] Ezek azóta is a kézi hímzés alaptechnikái.
Kalotaszegi nagyírásos
20. század eleji árapataki vetettágy hímzett párnákkal
Az erdélyi népviseletek erős reneszánsz hatást mutatnak, mint ez a barcasági csángó leánying hímzése is.
|