Erdélyi Fejedelemség (1570–1711)
1570–1711 között fennálló, korlátozottan önálló állam / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Erdélyi Fejedelemség (latinul: Principatus Transsilvaniae, németül: Fürstentum Siebenbürgen, románul: Principatul Transilvaniei, törökül: Transilvanya Prensliği vagy Erdel Prensliği), a rákosi végzésre hivatkozva, a mohácsi csatavesztést követő kettős királyválasztás következményeként 1570-ben, a speyeri szerződés által létrejött történelmi államalakulat, az Oszmán Birodalom vazallus állama, amely jelentős szerepet töltött be a kora újkori magyar történelemben.
Erdélyi Fejedelemség Principatus Transsilvaniae | |||||
Az Oszmán Birodalom vazallus állama; A Magyar Királyság koronatartománya | |||||
1570 – 1711 | |||||
| |||||
Általános adatok | |||||
Fővárosa | Gyulafehérvár (1570–1692) Nagyszeben (1692–1711) | ||||
Népesség | 900 000 fő (16. század vége) | ||||
Beszélt nyelvek | latin, magyar, német, román | ||||
Vallás | római katolikus, református, evangélikus, pravoszláv, görögkatolikus, unitárius, judaizmus | ||||
Kormányzat | |||||
Államforma | választásos monarchia | ||||
Fejedelem | János Zsigmond (első) II. Rákóczi Ferenc (utolsó) | ||||
Főgenerális | Balassa Menyhért (első) Pekri Lőrinc (utolsó) | ||||
Kancellár | Csáky Mihály (első) Bethlen Farkas (utolsó) | ||||
Uralkodó | Fejedelem | ||||
Dinasztia | Szapolyai-ház Báthori-ház | ||||
Államfő-helyettes | Kancellár | ||||
Törvényhozás | |||||
Törvényhozás | Országgyűlés | ||||
| |||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdélyi Fejedelemség Principatus Transsilvaniae témájú médiaállományokat. |
Az „Erdélyi Fejedelemség” lehetséges további jelentéseiről lásd: Erdélyi Fejedelemség (egyértelműsítő lap). |
A fejedelemség hivatalosan 1570-től létezett a történelmi Erdély és a Partium területén, és a Magyar Királyság Buda 1541-es elfoglalása után létrejött három részre szakadt területei közül a keleti Magyar Királyság államát hivatott felváltani, az 1570. augusztus 16-án aláírt speyeri szerződés (valamint az 1568-as drinápolyi béke) értelmében. A szerződés szerint az I. Szulejmán szultán által támogatott János Zsigmond (Szapolyai János király fia) lemondott a magyar királyi címről és beleegyezett abba, hogy csak az erdélyi fejedelmi címet használja. Az ő halálát követően előbb a Báthoryak, majd több magyar főnemesi család (mint a Rákócziak, az Apafiak stb.) követte a fejedelmi trónon. A Rákóczi-szabadságharcot követően a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került.
Az Erdélyi Fejedelemség területén valósult meg először Európa történelme során a szabad vallásgyakorlás. A Fejedelemség Báthory István személyében egy lengyel királyt is adott a Lengyel–Litván Unió élére. Története során többször is előfordult, hogy női kormányzó állt az állam élén, az 1570-es szerződést megelőzően Jagelló Izabella királyné irányítása alatt, majd ilyen volt Ausztriai Mária Krisztierna, Báthory Zsigmond feleségének, vagy Brandenburgi Katalin, Bethlen Gábor özvegyének idején is.