Bódhiszattva
From Wikipedia, the free encyclopedia
A buddhizmusban a bódhiszattva [1] (szanszkrit: बोधिसत्त्व bódhiszattva; páli: बोधिसत्त bódhiszatta) vagy egy megvilágosodott (bódhi) lét (szattva) vagy egy megvilágosodott személy vagy a szanszkrit helyesírás szerint véve (satva) "hős tudatú (szatva) a megvilágosodásért (bódhi)". Találkozhatunk még magyarul a világosságra törő[2] vagy a megvilágosodott lény[3] kifejezésekkel. A théraváda buddhizmusban ez a cím elsősorban Gautama Buddhát takarta még mielőtt megvilágosodott volna. A mahájána buddhizmusban bővebb jelentéssel bír. Ide tartoznak azok, akik minden érző lény üdvéért világosodnak meg, és saját szellemi erejükkel másokat is a megvilágosodáshoz vezetnek. Az ilyen bódhiszattva nem távozik a nirvána állapotába, hanem halála után a Tusita-mennyben várakozik, míg minden lény el nem éri a megvilágosodás állapotát.[4] A nem mahájána iskolák csupán 2 bódhiszattvát ismertek el (Gautama Sziddhártha és Maitréja, a jövőbeli buddha).[5]
A bódhiszattva a buddhista művészet egyik népszerű tárgya.